Házimunka gyerekeknél: jutalmazzuk, vagy ne?

Az nem kétséges, hogy életkorhoz mérten érdemes bevonni a gyerekeket az otthoni feladatokba.

Eleinte örömmel pakolnak, játszanak a porszívóval, később egyre nehezebb őket rávenni a rendszeres rendrakásra, takarításra.

Íme egy nálunk bevált rendszer, amivel megkönnyítheted a dolgot!

rendrakas-gyerek.jpg

Mik a célok a gyerekek bevonásával?

1. Ha mindig te pakolsz, takarítasz a gyerekek után (is), előbb-utóbb másból se fog állni az életed - ez az anyai önző szempont...

2. Véleményem szerint meg kell tanulniuk a rendszerességet és a felelősségvállalást: ha valamit elővesz, el is kell tenni; ha kiborít vagy összepiszkol, rendet kell tegyen maga után stb.

3. Igényesség kialakulása: a környezetünk, amiben élünk, értünk van, legyen hát fontos, hogyan néz ki

4. Feladattudat, kötelesség: mire iskolába megy, ezekre nagy szüksége lesz, ráadásul az elvégzett feladat örömöt és sikerélményt is nyújt. 

Mennyi feladatot bízzunk rá?

Több családnál a szülők (anya főleg) végzi a háztartási feladatokat, mondván, a gyerek még gyerek, hadd legyen felhőtlen gyerekkora.
Én azt mondom, napi 10-15-20 perc házimunka végzéssel még nem törik meg az a bizonyos gyerekkor, ellenben az előbb felsorolt előnyökre tesz szert a lurkó, ami segíti az életre való felkészülésben.

Természetesen mindig figyelembe kell venni az életkort és az egyéb leterheltséget. Mást várhatunk el egy óvodástól, mint egy felvételire készülő, mellette mondjuk sportoló, nyelvet tanuló, zenélő stb. kiskamasztól.

Hogyan vegyük rá, hogy elvégezze a rábízott/elvárt feladatot?

Bizony itt kezdődnek a problémák.

Alapvető a jó példa mutatása: olyat ne várjunk el, amit mi magunk se teszünk meg! Ha a ruhákat csak ledobáljuk, és nem visszük el a szennyesig, ő miért tenné ezt?

A másik fontos dolog a következetesség és következmény: kitartónak kell lenni, és egyértelmű szabályokat felállítani. A következmény lehet jutalom és/vagy büntetés, alapvetően ezzel a kettővel lehet motiválni a gyerekeket; hogy hogyan? Ebben szeretnék segíteni egy nálunk bevált rendszerrel.

X-es lap módszer

Még óvodás korúak voltak a gyerekeim, amikor mindegyiknek készítettem egy lapot, üres négyzetekkel. Azt hiszem, akkoriban 3x5 üres hely volt, mindegyik lapon az adott gyerek ovis jele szerepelt.

Amikor valamiben segítettek, pl teregetésnél adogatta a ruhát, elpakolta a játékait, ilyesmik, beírtam egy nagy X-et az egyik üres helyre. Ha betelt a lap, valami apróságot kapott ajándékba és nyitottunk egy új lapot.

Amikor nagyobbak lettek, a rendszert finomítottam. Egyrészt már tudtak olvasni, így konkrétan ki tudtam írni azokat a feladatokat, amiket ők is elvégezhettek, ezek is változatosabbak lettek, hiszen egy kisiskolás már le tud törölni egy asztalt, levinni a szemetet, vagy akár porszívózni is. Minél nehezebbnek ítéltem egy feladatot, annál több X-et ért, de maximum hármat. A jutalom itt is megvolt, ha betelt egy lap.

Ahogy nőttek, egyre inkább úgy véltem, lassan meg kell tanulniuk, hogy nem csak a jutalomért végezzük el a feladatokat, így mindenki kapott olyan napi vagy heti munkát, amiért nem járt X. Ezek leginkább a saját környezetük rendben tartásával függtek össze: beágyazás, saját szoba takarítás stb.
Ezen a ponton viszont bejött a képbe a büntetés, mint következmény: ha nem végezte el a megbeszélt határidőre, jött az előre megmondott megvonás (mese, telefon, játék, kinek mi).

A módszer több gyereknél azért is jó, mert látják egymás eredményeit, így az is motiváló lehet, kinek van több X-e?

A gyerekeim már nagyjából felnőttek, egy ideje már nem használjuk az X-es lapokat. Jelenleg vannak állandó heti takarítás-feladatok, amiket szombaton kell elvégezniük, iskola szünetben pedig kiírom reggelente a napi teendőket, amiket eloszthatnak egymás között. Jutalom már nincs, elfogadták és közösen megbeszéltük, hogy ez a család közös érdeke.
Ezen felül a saját szobáikat nekik kell rendben tartani - ez volt nekem a legnehezebb, hogy ne veszekedjek velük, ha kupleráj vagy kosz van. Ez már az ő dolguk.

Egyszerűnek tűnik, de persze nem az.

Rengeteg vita, variálás, változtatás van a fenti módszer mögött, hiszti, sírás, fenyegetőzés is előfordult, mégis azt mondom, működött és bevált!
A legjobb, hogy bármennyi, bármilyen életkorú gyereked van, egyidejűleg alkalmazhatod, hiszen mindig személyre szabod a feladatokat és a jutalmakat.
A rendszer együtt változik a családdal, igényekkel, lehetőségekkel.

Ráadásul ha van egy alap, amit mindenkinek el kell végezni, akkor - ha ezt jól határozod meg - az alapvető rend mindig meglesz.

Néhány tanács még a végére

Amikor új feladatot adsz valakinek, amit addig még nem végzett, ne felejtsd el megtanítani rá, hogyan kell csinálni! Mutasd meg, magyarázd el, így fogja tudni, mit vársz el tőle.
Ha végzett, dicsérd meg, akkor is, ha nem tökéletesen végezte el! Amikor legközelebb nekilát, csak akkor, előtte szólj, mit lehetne még körültekintőbben végeznie.

Legyél rugalmas: ha nehéz napja volt, fáradt, nyugodtan engedd el, legfeljebb meg lesz csinálva máskor. Nem a rendszerért vagyunk, hanem fordítva!

Mindig beszéld meg mindenkivel, ha változtatsz vagy bevezetsz valamit! Legyenek előre tisztában a helyzettel, esetleg legyen beleszólásuk is.

Mit gondolsz minderről?