Tervezés és elengedés: hol a rugalmasság határa?
Nagyon szeretek tervezni. Képes vagyok még a házimunkákat is excel táblákban vezetni!
Aztán az élet felülírja a terveket. Ember tervez, Isten végez, szokták mondani. Pedig ezzel nem értek egyet.
No de miért tervezzünk, ha úgyse úgy lesz?
A tervezés arra jó, hogy legyen mitől eltérni!
Hogymi? Nos, ha azt se tudod, merre tartasz, azt se tudod, ha letérsz az útról, nem igaz?
A terv a cél kijelöléséve kezdődik - aztán megtervezzük az utat, de ott bármikor közbejöhet akadály, kitérő, ami nem baj, amíg a célt nem téveszted szem elől!
Hívő emberként azonban eleve úgy tervezek, hogy abba bevonom Istent, vagyis kérem, hogy a célokat is Ő mutassa meg. Ezért nem tartom érvényesnek a bevezetőben idézett mondást.
Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy részemről a pénzügyek, teendők, nyaralás, háztartási feladatok, bevásárlás, kerti munkák, menü tervezése (igen, ezeket mind külön és együtt összeírom rendszeresen) a biztonságérzetemet adják. Ha túlságosan görcsösen akarom ezeket végrehajtani, megfojtják az életemet, és állandó stresszben tartanak.
Idén februárban műtöttek.
Életem első komoly műtétje volt, rettegtem attól, hogy nem tudom majd tervezni, irányítani a dolgokat se a kórházban, se utána.
El tudtam végül fogadni úgy, ahogy soha eddig, szívvel-lélekkel: Isten szuverén Úr, nekem pedig el kell engednem mindent, amiről eddig azt gondoltam, kézben tarthatom: az egészségem, az akaratom, hogy majd én megoldok dolgokat. Nem fontos semmi, ami egyébként ki szokta tölteni a gondolataimat, mert nem tarthatok meg semmit. Szabadon, feltételek nélkül kell hinnem az Ő szeretetében akkor is, ha nem értem Őt.
Hat hónappal a műtét után elmondhatom, a gyógyulással felszabadulást is kaptam. Korábban akkor éreztem magam biztonságban, ha igyekeztem mindent megtervezni, majd ezeket pontosan végrehajtani. Azzal, hogy el kellett engednem mindezt és hagyni, történjen aminek történnie kell, megtanultam az elengedést.
Persze vissza-visszacsúszok a görcsös állapotba, ilyenkor fel kell ismernem, hogy megint én akarok irányítani, utána tudatosan elengedni ismét azt, hogy mindent nekem kell megoldani.
A tervezés ettől függetlenül jó és szükséges: mindaddig, amíg megmarad a rugalmasság és az elengedni tudás. Ha már stresszt okoz, akkor túlzásba vitted a dolgot.
Kövesd be facebook oldalamat is, hamarosan csoportot is indítok, hogy a témákról kötetlenül lehessen beszélgetni:
